Írta: Kun J. Viktória

  István már több, mint két éve gondolta úgy, saját lábukra állnak és önálló házba költözik az öttagú család. Fehérvár ugyan megfizethetetlen lett volna az önállóság, Sásdon viszont találtak egy elfogadható házat, a kis kerttel ideális környezet volt a három gyerekkel. Az apának biztosnak tűnő állása volt, így bele mertek vágni az ötmilliós hitelbe. Épphogy beköltöztek, alig élvezhették az új életet, a férfi nemcsak állását veszítette el, de devizahitelük is a duplájára nőtt. Hirtelen ott találták magukat két kisiskolás és egy óvodás gyerekkel, munka nélkül, egy rakás hitellel. Nem bírták a most már sok tízezer forintos részletet: a főállású anya 25 ezer forintnyi támogatását, a gyerekek összesen 48 ezer forintos családi pótlékát a munkanélküli segély sem tornázta a megélhetéshez szükséges minimális szintre. Persze a bank szinte azonnal követelte jussát, más fedezet híján a házukat. Szalayék vállalták, hogy kiköltöznek, hogy az árverésen magasabb árat kaphasson a pénzintézet, legyen elegendő a hitel fedezetére.

Tavaly decemberben átadták a kulcsokat és vártak. A ház három árverésen sem ment el. Nem kellett. Más érdeklődök viszont akadtak: kétszer törtek be az ingatlanba, a rongálás, pusztítás, kifosztás olyan károkat okozott, hogy a bank azonnal jelezte: értékét vesztette az ingatlan, így már messze nem fedezi a család tartozásait. Még ha lesz is vevő, még mindig több millióval maradnak adósok Szalayék. Ráadásul az árverésen nem a bank az egyetlen követelő, más szolgáltatók is sorban állnak, hogy behajtsák elmaradt jussukat. Nem csoda, hogy István nem bírta már ezt a terhet: a sok hercehurca, a reménytelen álláskeresés felőrölte az idegeit, idegösszeomlást kapott, hetekig kórházban kezelték.

Ma már újra egészséges, munkát is kapott, igaz, a 60 ezer forintos bére egyelőre úgy tűnik, tényleg csak csepp a tengerbe... De, ahogy segítőik mondják, a Szalay család nagyon küzdőképes, minden követ megmozgatnak, újra és újra talpra állnak. A házból kiköltözve először egy barátjuknál húzták meg magukat, de onnan menniük kellett. Most az önkormányzati lakhatási támogatással egy rövid időre fizetni tudnak albérletet. A pénz azonban itt is véges. Egyelőre a családsegítőkkel, alapítványokkal közösen keresik a megoldást például arra is, hogy a gyerekek ősszel tankönyvekkel felszerelve kezdhessék az iskolát.