Ahogyan Borsos Lőrinc (azaz Borsos János és Lőrinc Lilla) kiállításán is A Szabadművelődés Házában. Az aprócska tárlaton aprócska ötletek vetülnek a falra és a földre, amelyek leginkább saját gyarlóságunkra ébresztenek rá bennünket. Belépéskor kúszik elénk az elektromos elosztókból szőtt hálózat. Egymásba dugott hosszabító-szövevény. Ötletes. Aztán itt a pénz elosztására szolgáló tábla. Mindenki ismeri a kulcsszavakat, ugye? Bevétel-kiadás. Hol erre költünk, hol arra. Ha éppen főnöki székre ácsingózunk, és telik rá éppen, hát akkor azt vesszük meg, aztán ott vannak a rendszeres kiadások, a járulékok, étel-ital, miegymás. Az alkotópáros képén az egész kétdimenziós hálózattá válik. És ha csak kilencven fokkal fordulunk a képtől jobbra, máris a O-ás kilométerkőnél találjuk magunkat. Mármint Magyarország O Ft-os kilométerkövénél, amit – lássuk be – mindnyájan értünk. Sajnos. És még a BUX indexet is felrajzolták, fekete villámokat a fekete vászonra.

 

 A megfoghatatlan és megkerülhetetlen, életet keserítő és boldogságot adó pénzt átemelték a virtuális világból a kézzel fogható – szó szerint és átvitt értelemben is – anyagi világba. Vászonra és fára festették azt, amiről úgy tartjuk: „beszél”.