Atyám, Ön különös utat jár s járt be a világban, de mindig köznapi emberek között tette ezt. A futball szeretete miként illeszkedik ebbe a sorba?

Megilletődötten és meghatódva vettem át a kitüntetést, hiszen Székesfehérvárhoz tartozni megtiszteltetés. Aki ismer engem, tudja, nem futok tiszteletköröket, de ez a város megérdemli a kiemelt figyelmet. Szent István korában az volt a jogszerű, ami erkölcsös, az összefüggések tág értelmezése azonban még nem jelentett diadalt, kellett hozzá az intelem is. A mai tennivalóink jegyében a magam számára is fontosnak tartom, hogy ápoljuk értékeinket. A mostani világban olyan sok analógiát talál az ember, hogy néha-néha arra gondolok, visszajöttünk a jövőbe. Figyelem a történéseket az államalapító korában. A futballban ugyanúgy van, mint az alkotmányos vitákban, egyetlenegy országnak egyetlenegy alkotmánya lehet. A labdarúgásban is csak az számít, hogy a pillanatnyilag pályán lévő huszonkét ember és az őket felkészítő edzők és szakmai stáb, illetve a szurkolók miként tudják átlendíteni a csapatot a holtpontokon. Minden bajunk abból származik, hogy nem fogadjuk el mostanában azt, hogy a jogszerű nem feltétlenül erkölcsös. Ez igaz a futballra is.

Tiszteletbeli polgár lett. A cím átvételekor meghatódott.

A tiszteletbeli polgárnak egy királyi városban általában királyi erényekkel kell rendelkeznie, talán még azt is mondhatnám, hogy Szent István-i erényekkel. Én magam azonban a mában élek, ezekkel nem rendelkezem. Talán egyetlen erényem van, és erre hívnám fel a figyelmet, hogy az Isten előtti felelősség a nép szolgálata nem elmulasztható, hiszen tartozunk embertársainknak az ezeréves intelmek alapján segítséggel. Választást kínálunk mindenkinek, nemcsak a hittel élőknek, hanem azoknak is, akik még másként gondolkodnak. Közös felelősségünk, hogy a nemzettudat újra megjelenjen mindennapjainkban, amelyben az egyházak is szerepet vállalhatnak. Legfontosabb dolgunk, hogy ne keverjük össze a feladatokat. Összefogásra van szükség, az egyház tegye a maga dolgát, az államiak velük vállvetve dolgozzanak, és mindenki vállalja a saját felelősségét.

Mennyi idő kell ehhez?

Újra meg kell tanítani a népet és a nemzetet Istent imádni és a hazát szeretni. Azt hiszem, ha ebben összefogunk és felelősségtudatunk is mélyül, az összetartozás jegyében segíteni tudjuk hazánkat. Bizakodó vagyok,  függetlenül attól, hogy eddig talán nem helyes úton jártunk. Szólásra késztet a tény, hogy egyre több elesett embert látok, miközben a dőzsölők uralkodtak évtizedekig.

Schmitt Pál, a Magyar Köztársaság elnöke, kétszeres olimpiai bajnokként, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként nagyra tartja azt az elkötelezett és minden magyar ember számára alapvető tanítást, amellyel Kozma Imre atya megszólítja a teljes társadalmat. „A Magyar Máltai Szeretetszolgálat megalapítója a lehető legjobb helyen és városban, Székesfehérváron kapta meg az elismerést. Kozma Imre atya lehetne bármely magyar és kárpátmedencei településen tiszteletbeli polgár, de azt gondolom, úgy van rendjén, hogy szülőfaluja után Székesfehérvár adta elsőként ezt az elismerést. Nagyszerű emberről van szó. Bizonyos vagyok abban, a szeretet és a szolgálat jegyében talán soha nem volt nagyobb szükség arra., hogy példaképeket állítsunk a fiatalok elé."

Kozma atya példakép?

"Példakép és a jelenkor legnagyobbjai közül. Méltósága, tanításai, embersége alkalmassá teszi, hogy méltó módon tölthesse be, járja be azt az utat, amelynek életét szenteli."