Azért próbálok elvonatkoztatni, talán ezért is nincsenek arcok, vagyis próbáltam elsumákolni kicsit. Mondjuk, ha valaki a hálószobáját szeretné díszíteni velük, ki lehessen tenni. Én vagyok annyira XXI. századi, hogy megpróbáljam a művészet célját megtalálni. Ez pedig annyi, hogy valahogy jusson el az emberekhez. Mondjuk ez némiképp szentségtörés a XX. századi művészek számára, akik azért dolgoztak, hogy éhen haljanak.

 

 Megrendelésre is, meg van, amiket csak úgy csinálok.

 

 

 Sehogy (nevet).

 

 

 Akkor ott van az éjszaka, akkor nincs játék (a gyerekekkel), Edvárd-futtatás.

 

 

 A család, mert baromi lusta ember vagyok, és sokkal jobb játszani, mint bármi mást csinálni. Lehet legózni újra, meg ilyen dolgokat. Én szeretek visszamenni gyerekbe.

 

 

 Huh, hát nem tudom, milyen a klasszikus. Végülis klasszikus, de ez elég bonyolult. Én mindent a XX. századra vezetek vissza, akkor fordult ki minden. Ami most klasszikusnak számít, az teljesen őrült családmodell, elég faramuci, „menjünk vissza minél hamarabb dolgozni, a gyereket adjuk be bárhova”, értem, hogy ezt követeli a társadalom, de ez elég fura.

 

 

 Mi szerencsések vagyunk, hogy otthon vagyunk. Nem tudatosan osztunk meg mindent, de végülis mindenki otthon van, így mindenki csinál mindent.

 

 Pont múltkor beszélgettem valakivel, hogy milyen tulajdonokat kell összeszedni az úgymond sikeres élethez, és akkor ugrott be, hogy ha az ember az erotikus álmában sem talál jobb nőt, mint a felesége, akkor szerintem az a sikeres élet.

 

 

 Persze, Tamarának ki van téve egy halom festék, meg ceruza, meg mindenféle, aztán Iván is megfogja. Az jut eszembe erről a klasszikus családmodellről, hogy ha megnézel egy törzsi életmódot, ott nincs ilyen, hogy reggel nyolcra be kell érni az irodába, aztán egész nap nem látja a gyerekét. Ott elkovácsolgatja a nyílvesszőt, közben játszik a gyerekkel. Ez lenne a normális, és ettől elég távol vagyunk.

 

 

 Csilláé volt, én macskás voltam mindig. Most már mondjuk Edvárdos vagyok (nevet). Amikor megismerkedtünk, akkor vette meg Csilla, de nevet már együtt választottunk neki.

 

 

 Ha elmegyek valahova, és nem jön velem, már hiányzik. Barátok vagyunk.