„Sok sikert ért el, tekintélyt és elismerést vívott ki magának, mégis emberi tragédiája, hogy műve kudarcra ítéltetett, mintha Isten is elhagyta volna. Öregségére, fiai halála után, idegenektől körülvéve úgy tűnt, mintha minden, amit alkotott, visszájára fordulna, legalábbis lényeges részében: elvész a magyar a kereszténységben – fogalmazott Spányi Antal egy évvel ezelőtti homíliájában. -- Hiszen jó keresztények voltak körülötte, de ahogy Sík Sándor mondta híres rádiósbeszédében, nekik nem volt fontos a magyar léte. És az ő ereje már fogytán volt. Aki annyi csatát megvívott, annyi küzdelemben helyt tudott állni, már erőtlennek és tehetetlennek látszik.

Ekkor, Nagyboldogasszony vigíliáján ment a temetkezési helyének szánt templomba, ahol már ott volt eltemetve Imre is, reménye, és ott ajánlotta fel mindazt, amit elért, amit szolgált, amit alkotott, ami majd népe lesz, mindent a Boldogságos Szűz Máriának, akit Nagyasszonyunknak hívott. És másnap már halott a nagy király. E tette, mely akkor példa nélküli tett volt, amit majd később a keresztény uralkodók mind utánoznak, talán a legnagyobb tett volt mind között, amit véghezvitt. Fontos volt az egyházi és közigazgatási rendszer kialakítása, fontos volt a diplomáciai kapcsolatok kiépítése, fontos volt az igazságos és szigorú törvénykezés létrehozása, fontos volt annyi csodálatos templom felépítése, de az életet e felajánlással tudta biztosítani a magyarnak.”

A fogadalmi szentmise idén is augusztus 14-én lesz, 18 órakor, melyet Spányi Antal megyés püspök celebrál a Székesegyházban.