A fehérvári szakvezető alaphelyzetben tartotta volna magát a „győztes csapaton ne változtass” aranyigazsághoz, ám dr. Mezey Györgynek kényszerből mégis bele kellett nyúlnia a Vasas elleni kezdőbe. Elek Ákos ugyanis kisebb sérüléssel tért haza az angol-magyar válogatott meccsről, helyén Farkas Balázs kapott szerepet az MTK ellen. A Videoton már a 2. percben helyzetbe került a Hungária körúton, ekkor Alves még pontatlanul célzott, a 10. percben azonban már betalált a tavasszal gyengélkedő, nyáron aztán újra formába lendülő brazil, aki a védőket faképnél hagyva nyargalt kapura, majd „izomból” bombázott az MTK hálójába. A folytatásban feljavult a hazai gárda, helyzetei is akadtak, de nemhogy egyenlítenie, kaput találnia sem sikerült a fővárosi alakulatnak. Szünet után rá is fizetett pontatlanságára az MTK, a Vidi egy újabb Alves-góllal, valamint Dusan Vasziljevics első Videotonos találatával fölényessé tette sikerét. A vége 3-0 a sóstói kedvenceknek. A szakvezető érthetően elégedetten nyilatkozott a meccs után.

- Ezúttal is eseménydús és izgalmas mérkőzést játszottunk az MTK ellen, amely jól szervezett, ügyes csapat. Nyilván a sikerben fontos szerepet játszott az is, hogy korán megszereztük a vezetést, de véleményem szerint fölényben voltunk a mai találkozón. Ennek a csapatnak – s ezt az öltözőben én érzem a legjobban – most nyugalomra és belső harmóniára van szüksége, e nélkül nem lehet azokat az elvárásokat teljesíteni, amiket velünk szemben támasztanak. Remélem, hogy az elmúlt, viharosabb időszak után nyugodtabb légkörben tudunk dolgozni.

A Vidire a következő két fordulóban nagy rangadók várnak, előbb augusztus 21-én a Ferencvárost fogadják Vujovicsék, majd a hónap utolsó vasárnapján a címvédő Loki vendége lesz a piros-kék társaság. Bár a bajnokság még nagyon az elején tart, nyugodtan kijelenthetjük: ha e két mérkőzését hozza a csapat, jó eséllyel hosszú időre felléphet az őszi idény dobogójára.

In Memoriam Guti Dániel – 1981-2001

Kilenc esztendeje annak, hogy augusztus 17-én, pénteken egy ifjú legényt legyűrt súlyos betegsége, és elköltözött tőlünk. Aznap a Sóstói Stadion már gyásszal fogadta a hírt. Nem estek jól a rigmusok, könnyekkel készült a fehérvári ultrák tábora.

Ez a 19 esztendős fiatalember még a kórházból is kiszökött, hogy a kedvenceit, a fehérvári csapatot megnézhesse, hogy hangjával, szívével segítse őket a győzelemre. Szenvedéseit örökéletű jelszava koronázta meg, amit azóta is idéznek a Videoton szurkolótáborában, de az ellenfelek is tiszteletadással említik: „Soha ne add fel!”. Ezt a törékeny, fiatal, de nagyon is elszánt embert országszerte tisztelték kitartása, odaadása, végtelen lelkesedése miatt. Évekkel azután is, hogy itt hagyott bennünket, a debreceni szurkolók szektorában hatalmas transzparenst feszítettek ki: „Guti Dániel, soha ne add fel!”.

És ő már soha nem adja fel. A fehérvári ultrák dalban köszöntik Danit, akinek lelke – ha el is költözött – itt van örökre a Sóstói Stadionban. Dani, az Isten áldjon!

A mi dalunk Te érted szól,
Mert a Földön nem látsz több gólt,
De az égben majd találkozunk,
Ott majd együtt szurkolunk!