|
1988. szeptemberében három gyermek érkezett meg szüleivel a fehérvári Kék-fehér Óvodába. A töpörtyűket – ha jól emlékszem – édesapjuk kísérte a nagy megmérettetés első állomására. Gabika, Dávidka és Danika a későbbiekben meghatározó szerepet játszottak a fehérvári labdarúgás életében. A 25 éves Mohl Dávidot Debrecenbe vitte sorsa, Nagy Dániel a válogatott kapuját kopogtatja, míg a tőlük elválaszthatatlan ifj. Horváth Gábor már felölthette a címeres mezt is.
„Az egyik szemem sír, a másik nevet. Itt tanultam meg az alapokat, kiváló edzők neveltek, sok munka van abban, hogy a serdülőből eljuthattam a felnőtt csapatig, és magamra ölthettem a válogatott mezt is, amiért külön köszönettel tartozom Mezey Györgynek. Régóta szerettem volna magam kipróbálni egy nívós európai bajnokságban. Megvallom, jólesett a Breda érdeklődése, akik egy esztendőn keresztül figyelték játékomat. Az egyéves kölcsönszerződésem opciókkal bővült, remélem sikerül bizonyítanom. Egy biztos: Magyarországon csak a Videotonban fogok játszani."
|
