Nem az adomány nagysága határozza meg annak minőségét, és nem is a jól eltervezett átadás. Gondoljunk az idei elhúzódó zöldárra, amikor is emberek százai mozdultak meg Fehérváron, hogy segítsenek számukra idegen, de mégis hozzájuk tartozó embereknek! Ezekről már sokat, sokféleképpen írtunk, beszéltünk. Kevés szó esett viszont ezen újság hasábjain olvasható családok, csonkacsaládok megsegítőiről. Kun J. Viktória megdöbbentő írásai tragédiákat, kisiklott életeket, nyomorba döntött családokat mutat be megrázó keménységgel, hideg valósággal. Ez a pokolhoz közeli érzés emberek tucatjait mozdította ki a figyelmes várakozás közönyéből. A segíteni akaró nem vár vissza semmit, mert a segítség csak önzetlen lehet. Ezért nem ismerjük ezeket az embereket. Adnak, mert segíteni akarnak, majd eltűnnek a számunkra láthatatlan világba, ahonnan jöttek. Adakozásuk nem merül feledésbe a segítséget kapók számára és Isten előtt, mert tettük hálaáldozat. A köszönet kevés, hát hálaáldozattal készüljünk az új találkozásokra!