Üdvözlünk minden kedves látogatót. Ma 2012. 02. 05. vasárnap, Ágota, Ingrid napja van.
| Naponta csodát visz véghez a hattagú család | ||||
|
||||
|
Írta: Kun J. Viktória
Ötödik éve él a Hajdú család a Fehérvár melletti kis településen. Albérletben, négy gyermekükkel tökéletes kis otthont varázsoltak a kétszobás házból. Csakhogy napjaik itt meg vannak számlálva, négy gyerekkel, amolyan „gyüttmentként” nemigen szavaz nekik bizalmat senki. –- Nem ismernek minket, egyszerűen félnek kiadni lakást, vagy házat. Pedig számunkra ez lehet az egyetlen megoldás, ha már napról napra élünk, legalább egyetlen biztos pont lenne az életünkben – mondja Vera. A ma már 42 éves asszony érzi, hogy fárad. Lényegében 9 éves korától háztartást vezet, anyja három műszakban dolgozott, majd beteg apját ápolta. Aztán 14 évesen már férjnél volt, pillanatok alatt egy házépítés közepén találta magát, három évig bírta. Aztán vissza a szülői házba, ahol hét évig az öccsét nevelte, megint csak éjt nappallá téve dolgozott. Végül mostani férjénél találta meg a biztonságot, kezdtek közös életet. A fészekrakás közepette erdélyi férje nem kapott tovább munkavállalási engedélyt, fel kellett számolniuk mindent, Miklós otthonában próbáltak szerencsét. Azt tervezték, maradnak örökre. De egy év múlva Miklós ismét engedélyt kapott, így azonnal útra keltek.
Hatvanezer forinttal kezdte az új helyen, targoncásként és raktárvezetőként. Vera a kábelgyárban kapott állást, de már akkor tudta: úton az első baba. Az új életükhöz semmijük sem volt. Áruhitelbe vágtak, hármat is felvettek, hogy háztartásukat felszereljék. Aztán megjött a kis Miklós, a nagy pedig elveszítette állását. Segítségre senkitől sem számíthattak, ahogy tudták, szorgosan tették a forintokat egymás mellé. Közben sorra jöttek a gyerekek, Balázs, aztán Verus, végül a ma már ötéves Ati. Két hitelt idén tavaszra letudtak, a harmadik azonban végképp kifogott rajtuk. – Mindig minden csekket azonnal befizetek, amint a számlánkon a pénz, de a bank hónapokig nem küldött semmit. Csak egyszer egy felszólítást, hogy azonnal fizessek 340 ezret, és közben BAR-listára tesznek. De hogy honnan tudtuk volna ezt a rettentő összeget előteremteni? Ha minden számlát, rezsit befizettem, egy hónapban hatunkra 20-30 ezer forintot kell beosztanom. Ebből élünk – meséli az anya, aki valóságos csodát visz hétről hétre, hónapról hónapra véghez, hisz a négy gyerek soha, semmiben nem nélkülöz. Összespórolgatja az iskolakezdést, ha kell, az új cipőt, ruhát, de éhezniük sem kell soha. – Vannak állatok, a kecske ad tejet, Atival azóta nem kell az ügyeletre rohangálnunk, mióta ezt a tejet issza, nem jönnek elő az asztmás tünetek.
A kertben van zöldség, gyümölcs, de szerencsére a gyerekek nem nagyigényűek, sosem kérnek olyan dolgokat, amiket ne tudnánk mi magunk megcsinálni. Imádják a sütit, azt is magam készíthetem, szóval kijövünk, kijöttünk legalábbis – mondja az asszony, aki most először életében valakire számíthatott: a családsegítőnél kijárták nekik, hogy a bank ne egy összegben, hanem havi részletekben is elfogadja a törlesztést. Hajdúékra viszont egy feladat még biztosan vár: mostani albérletükben határozott ideig maradhatnak, új otthont, bármilyen megoldásban, de lehetőleg saját fészket kell sürgősen találniuk.
|
||||
|
FehérVár rovatok
| Várospolitika |
| Kultúra |
| Aktualitások |
| Vár-Bulvár |
| Vélemény-közérdek |
| Egyház |
| Sport |
| Életmód |
| Heti portré |
| Gazdaság |
| szöveg stb.. |
| szöveg stb.. |
| szöveg stb.. |
| szöveg stb.. |
| szöveg stb.. |
| szöveg stb.. |
| szöveg stb.. |
Terjesztési pontok
