Ma már nemcsak Magyarországon, de itt Székesfehérváron is számos búváriskola készíti fel a kalandvágyó jelentkezőket, ezek nagy része a búvártársadalom hatvanöt százalékát tömörítő PADI (azaz a Búvároktatók Professzionális Szervezete) szisztémája alapján tanít. A kezdő nyíltvízi búvár kurzus az alap ahhoz, hogy önállóan, merülőtárssal merülhessünk, tehát megszerezhetünk egy nemzetközileg elismert búvárigazolványt. Egy elméleti oktatással kezdődik (ez általában tizenkét órás), ahol részletesen elmagyarázzák a búvárkodás mikéntjét és az eszközök használatát. Fontos tudni azt is, mit kell tenni vészhelyzetben, így a tananyag erre is kitér.

Ez után következik az uszodai merülés (négy alkalom), itt az alapvető búvárkészségeket kell elsajátítani. Ha ez is megvan, akkor a nyílt vízi gyakorlás, majd a vizsga jön. Ezt letehetjük valamelyik hazai tavunkban, de Horvátországtól egészen Egyiptomig gyakorlatilag bárhol biztosítják nekünk a vizsgahelyszínt -- persze ez is pénz kérdése. Ha minden jól megy, az egész tanfolyamot teljesíthetjük akár egy hét leforgása alatt is. Ráadásul, amennyiben megtetszett a dolog, továbbléphetünk: soron következik a haladó nyíltvízi búvár- szint. Mit nyújt? A kurzus során mi választhatjuk meg, hogy a roncsok érdekelnek jobban vagy éppen a fényképezés, netán az éjszakai merülések. De hazánkban is megtalálhatják számításukat azok, akik úgy érzik: őket tévesen teremtették szárazföldre.

A dive master, azaz a merülés-vezetői minősítés már hivatásos szintnek számít. Ennek egyik alapfeltétele a rescue, azaz a mentőbúvár szint teljesítése. Ez utóbbi egyébként nagyon hasznos tanfolyam azok számára is, akik hivatásszerűen nem akarnak búvárkodással foglalkozni, de fontos számukra, hogy mind a vízi, mind pedig a szárazföldi életmentésről a legújabb és a legpontosabb ismeretekkel rendelkezzenek. Nem maradt más hátra, mint lefelé: vállalkozó kedvű Olvasók, békatalpat elő!