Dombai-Nagy Anett már a torna előtt megjegyezte: nem lesz „sétagalopp” a Vesta számára a torna, ő már a dobogóra kerüléssel is elégedett lenne. Elégedett lehet: csapata ezüstéremig jutott. Csak a döntőben találtak legyőzőre, az ukrán Bilichanka ellenében. Tegyük hozzá: rájuk épül az ukrán válogatott, amely 5. helyen áll a világranglistán. Tőlük nem szégyen egy szoros félidő után 4:1-es vereséget szenvedni.

Az utolsó összecsapásáig mindkét csapat útja sima volt: az első, pénteki játéknap után mindkét csapat veretlenül állt. A svájci Bulle gárdáját például a Vesta 22:0-ra, míg az ukránok 27:0-ra győzték le. Ez a nap az ismerkedés jegyében telt, kirajzolódtak az erőviszonyok, és a fehérvári hölgyek magabiztosan várhatták a szombatot. A második napon a kiváló ukrán gárdát az olasz Torrino és a montenegrói Niksic is megszorongatta. A Vesta első szombati fellépésén aztán az olaszok negatív főszereplővé léptek elő, miután 3:0-s fehérvári vezetés után – ki tudja miért? – levonultak a pályáról. Ez pedig utolsó cselekedetük volt a kupán, merthogy egyetlen hátralévő mérkőzésük a svájci Bulle ellen elmaradt, a helvétek ugyanis sérültjeik miatt nem tudtak kiállni erre az összecsapásra. Így korábbi időpontban játszották a torna csúcsrangadóját, a Vesta–Bilichanka párharcot. A döntőben talán csak a nagyobb rutin döntött az ukránok javára, de nincs okuk a szégyenkezésre a fehérváriaknak, mert bizonyították: ott a helyük Európa futsaltérképén. Mint ahogy bizonyított a Vesta vezetősége és Székesfehérvár is: az MLSZ futsalbizottságának alelnöke, Ragadics Ferenc ugyanis elégedettségének adott hangot a torna lebonyolítását illetően, és elmondta, hogy amennyiben kiírják a nők számára a sportágban a Bajnokok Ligáját, úgy Fehérvár jó eséllyel indulhat egy csoportkör lebonyolításáért. Cser-Palkovics András, országgyűlési képviselő és a Vesta tiszteletbeli elnöke pedig hozzátette: Székesfehérvár önkormányzata támogatni fogja a szervezőket eme szándékukban.